Néhány nappal ezelött olvastam egy cikket, mely néhány gondolatot indított el. Kérem olvassák el elgondolkodtató:...

Mindennapi kenyerünk és tejünk..Egy kis érdekesség 2011-ből..:
A források szerint elképzelhető, hogy az ország búzaimportra szorul. Lehet, hogy éppen Amerikából. Az amerikai, úgynevezett lágy búza, alacsony sikértartalommal, szemben a hazai, kemény, sikérben dús búzákkal. Az amerikai búza nem kenyérsütésre, hanem elsősorban takarmányozásra jó. Ráadásul az ára várhatóan lesz vagy nyolcvanezer forint tonnánként, mire hazánkig elér. Ezért a pékek majd emelik a kenyér árát jó harminc százalékkal. A tavalyi termésből eddig rengeteget adtak el külföldre, a malmok csekély készlettel rendelkeznek. Nem kaptak hitelt a finanszírozáshoz, mert a bankok inkább a jegybankban tartják a pénzt. Búzát a magyar állam ezeréves létezése alatt csak Rákosi idején kezdett importálni, utoljára 1965-ben. Ez olyan, mintha az eszkimók a hó, a szaharai beduinok meg a homok hiányát szenvednék. Hála neked világpiac, eladhattunk remek kenyérbúzát tavaly szeptemberben 40-50 ezer forintért tonnánként, és vehetjük tőled az ocsút tavasszal majd 80 ezerért. Ha az ország kénytelen lesz venni félmillió tonnát, a fizetési mérleg romlik tizenötmilliárd forinttal. A gazdák alig jöttek ki a felvásárlási árakból, a fogyasztók pedig gyenge minőségű kenyeret fognak kapni magasabb áron.
Hogy járunk mi magyar országlakók?:
A búzatermelő gazdálkodó aratáskor pénzínségben van, a kombájn mellől adja el a búzát. Raktározni nem tud, mert nincs raktára. A kereskedő a raktárkapuban szúrós tekintettel várja, és megállapítja, hogy a búza fuzárimos, tehát nem jó kenyérnek. Minő szerencse (a kereskedő szerencséje), szeptembertől nagyon vették külföldön a magyar búzát, elindult a kiszállítás, az ár remek, fogy a hazai készlet. Sebaj, tavasszal vesz majd a kereskedelem jó áron, esetleg Amerikából. A kereskedő mindkét esetben nyer. Neki már jó. A vett búzából ugyan nem lesz jó kenyér, de jóval drágább lesz. Ez legyen a fogyasztó baja. Nemcsak a búzatermelő vidéki gazda, de a sor végén a városi fogyasztó is rosszul jár, mert rossz kenyeret vásárol majd drágán. Ezt tudja búza- és kenyérügyben a világpiac. A hazai termelő és a fogyasztó egyaránt rosszul jár, akaik közöttük a világpiac érdekében ügyködnek, meg mind jól járnak (kereskedő, finanszírozó bank, biztosítók, raktártulajdonosok). Ha egy kicsit összeszedjük a józan paraszti eszünket és gondolkodunk találhatnánk talán egy követhetőbb utat is pl:
-Ha a termelők összeállnának a molnárokkal és a pékekkel meg helyi kis pénzintézetekkel.
-Raktárakat létesítenének, helyben.(Ehhez nyújtana segítséget az uniós pályázati rendszer)
- Helyben őrölnék a jó búzát, sütnék a finom kenyeret, ami elérhető áron kerülhetne a fogyasztókhoz. Bonyolult??? Nem kérem, nem az!!!!!!!!
Hazai kenyér mellé, hazai tej!
Gondolkodjunk mi van most hmm..:
A friss, hűtött tejet begyűjtik a gazdáktól a feldolgozók( többségük már külföldi tulajdonban). A nyugati országhatár mellett (ez ott köztudott) a tejszínt Ausztriában leszedik és kiszerelik. Ebből jó áron a győri, vasi, zalai üzletek polcaira is kerül.
A leszínezett tej átkerül Szlovákiába, ahol homogenizálják és dobozokba szerelik ki. Így kerül vissza a származási helyeihez közeli boltokba 1,5-2-8 százalékos zsírtartalommal, literenként 200 forint körüli akciós és 250-280 forint közeli normál árakon. A termelő a felvásárlóktól 65-70 forintot kap literenként.
A fogyasztó a lebutított tejet vásárolja meg 250 forint körüli áron. Ha véletlenül megalvad, állaga olyan lesz..nem részletezem..de szemben a házi aludttejjel, ami finom. Az is előfordul, hogy az áru fizikai utaztatása is csak legenda, elvégre közös a piac az unióban. Elég, ha a dobozok és a címkék utaznak. A többit el lehet végeztetni Magyarországon bérmunkában, olcsó bérért. Így átröppenhet literenként 40-50 forint a határon a hazai adó elől. Félni nem kell, hiszen az áruk szabadon jöhetnek át a határon. A hazai fogyasztóvédelemnek meg a szeme üveg, amin csak dísz a szemüveg. A kenyéren és tejen bemutatható, hogy világpiaci trükkökkel feltornázott GDP-ből kevesebb nemzeti jövedelem keletkezik, mintha ez a bűvészkedés elmaradna, a hazai termésű búzát a szomszéd faluban őrölnék meg, és ott készülne a kenyér, valamint a frissen fejt és hűtött tejet helyben mérnék ki, és ott készlne belőle sajt, vaj, túró.
BŰVÉSZTRÜKK NEVEZZÜK ÍGY ..A TEJJEL:
Ha a tejtermelő gazda literenként kap a fogyasztótól 100 forintot, akkor mindkét fél jól jár. A gazdának haszna lesz, a fogyasztó pedig jó minőségű tejhez jut olcsón, de csak 100 forint GDP keletkezik. Ha világpiaci bűvészkedés folyik, a gazda kap 70 forintot, a vásárló pedig 250 forintért kap rossz minőségű tejet. Mindkét fél rosszul jár, de 250 forint GDP keletkezett.
A 70-250 FORINT KÖZÖTTI GDP RÉSZJÖVEDELME ELTŰNIK A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM CSATORNÁIBAN..
Hát kérem...lehetne gondolkodni! Fordított szemléletű kereskedésünk hová fog vezetni??? Ma ez van:
Mi nem azért kereskedünk a külfölddel, hogy növeljük a nálunk megtermelt termékekből és szolgáltatásokból cserék révén az elnyerhető jövedelmeket, hanem fordítva, hogy azt a lehetőségekhez képest csökkentsük. :(
Úgy tűnik mindezek tekintetében is nem mi kapcsolódtunk be a világpiacba saját érdekeink mentén, hanem a piac kapcsolt be bennünket aktív hazai asszisztencia mellett külső érdekek mentén!!!
URAK OTT FENT!!! IDEJE LENNE VÁLTOZTATNI LEGALÁBB A KENYÉR ÉS TEJ ESETÉBEN A BŰVÉSZKEDÉST MINDANNYIUNK ÜDVÉRE ABBAHAGYNI..HISZEN A MAGYAR KOVÁSZBÓL A LEGFINOMABB A KENYÉR, ÉS A ÍGY A MACSKABAJSZÁRA SE JUT A FÖLBŐL!!!

A cikk olvasása után hát mit is mondjak nem éreztem magam túl jól. A mindennapok bizonytalanságát még bizonytalanabbnak éreztem. És madárnak is, bűvészeink miatt. Melyet ha akarva, ha nem, köldökzsinórral az országhoz vannak kötve.

A következő gondolatom, hmm..hogy városunkban van egy malom, ezért hát:

- helyi összefogással, megoldás lehetne hogy a Túrkevén, és körzetében termett búzát a túrkevei malom őrőlné, mely pályázati pénzek útján kerülne felújjításra és ebből a malomból közvetlenül a helyi és környező pékségekhez jutna el a liszt. Ezáltal olcsóbb, finom kevi kenyeret tenne mindenki az asztalra, másrészt viszont a helyi malmunk kapacitását és a kis távolságokat kihasználva (mely nagyon fontos tényező a gazdáknak is) a környező településeken megtermelt gabonát is itt helyben őrölnék.

- rátermett kunokként mégnagyobb hasznot is húzhatnánk ezen alapötletből ebben a régióban, azáltal hogy minél hamarabb megvalósítjuk, a minél nagyobb piaci terület megszerzése érdekében. S míg a többi régió környező városkái gondolkodnak, addig az ottani gazdák már rég idehordják terményeiket.

- abban az esetben, ha hasonló jelleggel működnek malmok, malom a környező településeken, akkor egy helyi rátermett vállalkozó, akiben van spiritusz + pénz, ezt kicsiben is megvalósíthatja. Mindkét esetben a kenyér sokkal olcsóbb lenne, arról nem is beszélve, munkát adna az aktív korosztálynak is!!!!!

KENYÉR MINDIG KELL, KENYÉR MINDIG LESZ!

Oldal: Az orrunk elött a megoldás a fejlődés, gyarapodás felé!
TÚRKEVEI LAKOSOK JAVASLATAI A VÁROS FEJLŐDÉSE ÉRDEKÉBEN - © 2008 - 2024 - x-citer.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat